Beszéljük meg közös dolgainkat!

A demokrácia megfelelő működéséhez elengedhetetlen, hogy az egyes társadalmi csoportokhoz tartozó emberek megállapodhassanak egy közösen követendő irányban. Ehhez pedig meg kell tudnunk beszélni közös dolgainkat, tiszteletben tartva a másik véleményét, kulturáltan vitába szállva a másik érveivel.

Fogadjuk el egymást!

Bármilyen értelmes vita alapja az elfogadás: elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen, és elfogadjuk a világot olyannak, amilyen. A sokszínűséget akkor is tolerálni kell, ha nem feltétlenül áll hozzánk közel minden szín – hiszen egy fekete-fehér világ sosem fogja tudni megfelelően leképezni a valóságot. Kölcsönösen elfogadható valóságkép hiányában pedig nincs is mit megbeszélni.

El kell fogadjuk továbbá, hogy az emberek alapjában véve jók, még akkor is, ha a híradások vagy a propaganda alapján ez nem is feltétlenül nyilvánvaló. A rossz hírek ugyanis sokkal inkább felkeltik az ember figyelmét, hiszen a faj evolúciója során megtanult sokkal nagyobb figyelmet szentelni a potenciális veszélyt jelző információkra: a természetben ez jelentette ugyanis a túlélés zálogát. A modern világban pedig ez képezi a médiumok és a politikusok működési modelljének alapját.

Szakadjunk el előítéleteinktől!

Lehet persze mindig alapból feltételezni a vitapartnerünkről, hogy az rossz és gonosz. Mivel mindenkinek vannak rossz tulajdonságai, ezért ha sokáig kutatjuk azokat, előbb-utóbb találunk valamit, ami alátámasztja negatív előítéleteinket. De életünk végső soron az, amire a figyelmünket fordítjuk. Ha mindig a dolgok sötét oldalát látjuk mindenhol, akkor életünk is sötétebb lesz, egyúttal pedig észrevétlenül elmegyünk a világ naposabb oldala mellett.

Könnyen belátható, hogy elméletben senkinek sem érdeke, hogy életétben mindennek csak a negatív oldalára összpontosítson, hiszen ezzel saját életminőségét rontja le. A gyakorlatban viszont a világ jókra és rosszakra felosztása egyfajta megnyugtató biztonságot ad. Nem kell a szembejövő embert megismerni, vagy a véleményét mérlegre tenni ahhoz, hogy ítéletet alkossunk róla. Belénk táplált előítéletek leegyszerűsítik a döntést, és leegyszerűsítik a világot is.

Adjunk teret a vitának!

Másfelől viszont a túlhatalmukat fenntartani kívánó társadalmi csoportoknak kifejezetten érdekében áll, hogy a többi kisebbség tagja ne tudja értelmes mederben megbeszélni, hogy mit gondol a kormányzásukról, hisz nem szeretnék, ha saját híveik helyt adnának bizonyos kritikai észrevételeknek, így megkérdőjeleződne vezető szerepük. Oszd meg és uralkodj – mondták a rómaiak, és a hatalomtechnika mind a mai napig működik, ha hagyjuk.

Az értelmes vitát pedig leginkább azzal lehet legegyszerűbben ellehetetleníteni, ha a vélemény helyett a véleményt alkotót személyében támadják, ha megingatják a tudományban és a számszerű tényekben való hitet, továbbá ha olyan médiazajt generálnak, amiben elveszik minden kritikus hang.

Lépjünk ki a véleménybuborékból!

Mindannyiunknak vannak természetes vonzódásai, ez alapján pedig felépítünk magunkban egy világképet. Hátat fordítani ennek azonban nagyon nehéz: hiszen akkor megint egy kapaszkodók nélküli világban találnánk magunkat. Ezért vagyunk hajlamosak zsigerből elutasítani még azokat a kritikus véleményeket, amikről legbelül érezzük, hogy azért van bennük igazság. Sokszor inkább tudomást sem veszünk az ellenvéleményekről, mert csak így érezzük biztonságban azt a világképet, ami így egyre kevesebb ponton kapcsolódik a valósághoz.

Véleményünk van, nem igazunk!

Ha azonban olyan országban szeretnél élni, ahol a te kisebbségi csoportod érdekeit is figyelembe veszi az aktuális kormány, és ahol egy rendszerváltás után is tiszteletben fogják tartani a nézeteid, akkor el kell fogadni, hogy neked is inkább csak véleményed van mint igazad. Hogy végül kinek volt igaza azzal kapcsolatban, hogy merre kellett volna mennie az országnak, azt majd csak évtizedek távlatában fogják tudni megítélni a történészek, addig viszont praktikus ugyanolyan értékesnek tekinteni minden véleményt, ami arról szól, hogy miként tehetnénk Magyarországot még jobb hellyé.

Egészséges vita a fejlődés alapja!

Mi úgy gondoljuk, hogy a jól működő demokráciák eddig számtalan alkalommal bizonyították, hogy minden más társadalmi berendezkedésnél hatékonyabban küzdenek meg külső és belső válságokkal. Ellenállóképességük pedig nagyban köszönhető annak, hogy nincs az az uralkodó nézet, amit nem lehetne vitatni, nincs az az érdek, amit ne lehetne megkérdőjelezni. Ehhez azonban kulcsfontosságú, hogy minden témát kulturáltan meg lehessen vitatni.